Segítség a hipertónia cselekvési algoritmusához,
A sarcopenia — izomfogyás — patomechanizmusa, klinikai képe és metabolikus társbetegségei VERECKEI Edit, HODINKA László A sarcopenia, vagy idôskori izomerô- és izomtömeg-csökkenés napjaink demográfiai változásainak, azaz a hosszabb élettartam miatt az idôsebb korosztály nagyobb számának köszönhetôen is igen komoly népegészségügyi probléma.
Az életkor elôrehaladtával az izomszövet fokozatosan leépül, a folyamat eredményeként pedig csökken az izom tömege és ereje.
Ezt az állapotot nevezzük sarcopeniának. A sarcopenia az izomtömeg, az izomerô és a funkcionális függetlenség egyidejû csökkenése. Ezzel párhuzamosan a fizikai teljesítmény romlik gyengeség, lassúság, egyensúlyvesztés.
Ezek halmozódó hiányok, következményük a fáradtság, az öregviselkedés, a fogyás. Többnyire szellemi hanyatlással jár, és fokozódó elszigetelôdéshez vezet.
A sarcopenia elsôdleges formája az izomsejtek energiatermelésének csökkenése, majd az életkorral arányos pusztulása. Másodlagosan a hormonális kiesések, az idegrendszer betegségei, a kevés mozgás, a tápanyagok felszívódásának zavarai, éhezés, idült fertôzés gyorsítja ezt a folyamatot és súlyosbítja az érintett állapotát.
A sarcopenia kialakulásában összetett genetikai, biokémiai, hormonális mechanizmusok vesznek részt.
Involúciós folyamat, amelyben az izomzatot felépítô tényezôk és a lebontás egyensúlya megbomlik. A sarcopeniás állapot kockázatainak felismerésére, szûrésére és kórismézésére kérdôívet és algoritmust dolgoztak ki, segítség a hipertónia cselekvési algoritmusához konkrét határértékek mentén választja el a sarcopeniásokat a nem sarcopeniásoktól.
A 65 év felettiek járásának sebessége, a kezek szorítóereje és a mért vagy számított izomtömeg azok a vágáspontok, amelyek alapján a sarcopenia kimondható.
A sarcopenia megelôzése és kezelése, az elesés kockázatának csökkentése a rendszeres erôkifejtést igénylô aktív tornagyakorlatok és mozgáskoordinácós gyakorlatok végzésén alapul.
A gyógyszeres kezelés lehetôségei korlátozottak, a kínálkozó molekuláris terápiás célpontok ellenére nincs a látóhatáron meggyôzôen hatásos innovatív terápiás eszköz. A mozgásterápia mellett az izomfejlôdést serkentô aminosavak, így a leucin, illetve a β-hidroxi-metilbutirát analógja alkalmazásának hatásossága mellett szólnak gyenge bizonyítékok.
